A Kulturális Örökség Napjai idei rendezvényéhez kapcsolódó írásból megtudhatjuk, hogy Szabó Eszter tervezőgrafikus alkotását választották a szellemi kulturális örökség magyarországi logójának.
– A logó egy fát ábrázol első ránézésre, ez az állandóságot, a közösséget, de akár az életfát is szimbolizálhatja – mondja Szabó Eszter.
A fiatal tervezőgrafikus hozzáteszi: egy másik nézőpontból a fa lombkoronája ujjlenyomat, ami a második jelentést, a hagyományőrzést szimbolizálja, hiszen a felhalmozott érték csak úgy őrizhető meg, ha van lenyomata. A fa a múltnak és a jövőnek is a jelképe, gyökerei a múltból táplálkoznak, de a jövőnek nő és kapaszkodik az ég felé.
Ezt a közös szellemi kulturális örökséget, a közös múltat és jelent igazolta/igazolja vissza 10 fiatal magyar könyvtáros előadása.
Kik is ők? Kövér László, az Országgyűlés elnöke ösztöndíjas pályázatot hirdetett – ezt az IFLA-HUN-on annak idején közzétettük -
kárpát-medencei fiatal könyvtárosok részére. A pályázat lebonyolítója-szervezője az Országgyűlési Könyvtár.
A Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozatra az idén szeptemberben Budapesten “vendégszereplő” fiatal kollégák a tegnapi és a mai napra is közös előadással készültek. A programjuk címe igen beszédes: “Könyvtár, ami összeköt” - többértelmű cím, mindenki élvezze ki a megfejtés örömét ….
Kik is a pályázat nyertesei, név szerint és “természetes élőhelyük” szerint?
a Felvidékről, Szlovákiából érkezett Roncz Melinda, aki a Fórum Kisebbségkutató Intézetnél, a Bibliotheca Hungarica-ban dolgozik, Somorján
Kárpátaljáról, Ukrajnából érkezett Somi Ágnes, aki az 38.sz. Falusi Könyvtárban dolgozik, Asztélyon
a Partiumból és Erdélyből, Romániából érkeztek Bodnár Róbert, aki a „Lucian Blaga” Központi Egyetemi Könyvtárban dolgozik, Kolozsvárott
Kiss Szende Enikő, aki a Megyei Könyvtárban dolgozik, Brassóban
Majoros Enikő Piroska, aki a ”Gheorghe Șincai” Bihar Megyei Könyvtárban dolgozik, Nagyváradon
Selyem Annamária, aki a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Könyvtárában dolgozik, Marosvásárhelyen
a Délvidékről, Szerbiából érkeztek
Bednárik Prokec Zita, aki Népkönyvtárban dolgozik, Topolyán
Hicsik Dóra, aki a Városi Könyvtár munkatársa, Szabadkán
a Muravidékről, Szlovéniából érkezett
Zágorec-Csuka Judit, aki a Kétnyelvű Általános Iskola munkatársa, Lendván
Észak-Magyarországról érkezett
Zahuczky László, aki a Városi Könyvtár és Információs Központban dolgozik, Miskolcon.
A közösen megkomponált, vetítéssel is gazdagított előadását mindegyikük azzal vezette be, hogy “feltett egy pontot” arra a térképre, amely a Kárpát-medencét ábrázolja, középen Magyarország közigazgatási határaival.
Ötleteik sziporkázóak voltak, ki-ki helytörténeti, irodalomtörténeti vagy művészettörténeti – de mindenképpen kultúrtörténeti ihletéssel beszélt szűkebb hazájának nevezetességeiről.
Egybefűzött előadásaikkal lehetővé tették, hogy hallgatóságukban tudatosítsák, hogy
- Zala György szobrász lendvai gyökerű, s hogy Aradon-Szegeden-Kehidán- a budapesti Hősök terén mely szobrai láthatók, hogy
- Kosztolányi Dezső Szabadkáról indult,
- hogy a 19. század elején Topolyán létesítette a Kray-család az akkori Magyarország egyik legszebb díszkertjét, hogy
- Brassai , a fotóművész Párizs meghódítására Brassóban készült fel (ifj. Halász Gyulaként), hogy
- Ady Endre szellemét miként ápolja ma is Nagyvárad, a “Kőrös-parti Párizs”, hogy
- miként vált a kolozsvári születésű heraldika-szakértő, Köpeczi Sebestyén József a Román Királyság címerének tervezőjévé, hogy
- miként őrzi Marosvásárhely ma is a Bolyaiak emlékét a Pseudosphaera-szoborral, hogy
- a miskolci színjátszás históriája milyen szerepet játszik az össz-magyar színháztörténetben, hogy
- kárpátaljának melyek is a műemléki nevezetességei, miként őrzi a beregszászi főiskola Rákóczi fejedelem emlékét, és
- Csallóköz miért nevezték ‘Aranykert“-nek avagy Kukkóniának.
Mind a közös munkájukkal, mind a témaválasztásukkal bizonyították, hogy egységes kultúrnemzet vagyunk.
Ilyennek látta őket:
Haraszti Katalin
IFLA-HUN moderátor
Forrás: IFLA-HUN
