A Kulturális Örökség Napjai idei rendezvényéhez kapcsolódó írásból megtudhatjuk, hogy Szabó Eszter tervezőgrafikus alkotását választották a szellemi kulturális örökség magyarországi logójának.

– A logó egy fát ábrázol első ránézésre, ez az állandóságot, a közösséget, de akár az életfát is szimbolizálhatja – mondja Szabó Eszter.
A fiatal tervezőgrafikus hozzáteszi: egy másik nézőpontból a fa lombkoronája ujjlenyomat, ami a második jelentést, a hagyományőrzést szimbolizálja, hiszen a felhalmozott érték csak úgy őrizhető meg, ha van lenyomata. A fa a múltnak és a jövőnek is a jelképe, gyökerei a múltból táplálkoznak, de a jövőnek nő és kapaszkodik az ég felé.

Ezt a közös szellemi kulturális örökséget, a közös múltat és jelent igazolta/igazolja vissza 10 fiatal magyar könyvtáros előadása.
Kik is ők? Kövér László, az Országgyűlés elnöke ösztöndíjas pályázatot hirdetett – ezt az IFLA-HUN-on annak idején közzétettük -
kárpát-medencei fiatal könyvtárosok részére. A pályázat lebonyolítója-szervezője az Országgyűlési Könyvtár.
A Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozatra az idén szeptemberben Budapesten “vendégszereplő” fiatal kollégák a tegnapi és a mai napra is közös előadással készültek. A programjuk címe igen beszédes: “Könyvtár, ami összeköt” - többértelmű cím, mindenki élvezze ki a megfejtés örömét ….

Kik is a pályázat nyertesei, név szerint és “természetes élőhelyük” szerint?

a Felvidékről, Szlovákiából  érkezett  Roncz Melinda,  aki a Fórum Kisebbségkutató Intézetnél, a  Bibliotheca Hungarica-ban dolgozik, Somorján

Kárpátaljáról, Ukrajnából érkezett Somi Ágnes, aki az 38.sz. Falusi Könyvtárban dolgozik, Asztélyon

a Partiumból és Erdélyből, Romániából érkeztek Bodnár Róbert, aki a „Lucian Blaga” Központi Egyetemi Könyvtárban dolgozik,  Kolozsvárott

Kiss Szende Enikő, aki a Megyei Könyvtárban dolgozik, Brassóban

Majoros Enikő Piroska, aki a ”Gheorghe Șincai” Bihar Megyei Könyvtárban dolgozik, Nagyváradon

Selyem Annamária, aki a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Könyvtárában dolgozik, Marosvásárhelyen

a Délvidékről, Szerbiából érkeztek
Bednárik Prokec Zita, aki  Népkönyvtárban dolgozik,  Topolyán
Hicsik Dóra, aki a Városi Könyvtár munkatársa,  Szabadkán

a Muravidékről, Szlovéniából érkezett
Zágorec-Csuka Judit, aki a Kétnyelvű Általános Iskola munkatársa, Lendván

Észak-Magyarországról érkezett
Zahuczky László, aki a Városi Könyvtár és Információs Központban dolgozik, Miskolcon.
A közösen megkomponált, vetítéssel is gazdagított előadását mindegyikük azzal vezette be, hogy “feltett egy pontot” arra a térképre, amely a Kárpát-medencét ábrázolja, középen Magyarország közigazgatási határaival.
Ötleteik sziporkázóak voltak, ki-ki helytörténeti, irodalomtörténeti vagy művészettörténeti – de mindenképpen kultúrtörténeti ihletéssel beszélt szűkebb hazájának nevezetességeiről.
Egybefűzött előadásaikkal lehetővé tették, hogy hallgatóságukban tudatosítsák, hogy

• Zala György szobrász lendvai gyökerű, s hogy Aradon-Szegeden-Kehidán- a budapesti Hősök terén mely szobrai láthatók, hogy
• Kosztolányi Dezső Szabadkáról indult,
• hogy a 19. század elején Topolyán létesítette a Kray-család az akkori Magyarország egyik legszebb díszkertjét, hogy
• Brassai , a fotóművész Párizs meghódítására  Brassóban készült fel (ifj. Halász Gyulaként), hogy
• Ady Endre szellemét miként ápolja ma is Nagyvárad, a “Kőrös-parti Párizs”, hogy
• miként vált a kolozsvári születésű heraldika-szakértő,  Köpeczi Sebestyén József a Román Királyság címerének tervezőjévé, hogy
• miként őrzi Marosvásárhely ma is a Bolyaiak emlékét a Pseudosphaera-szoborral, hogy
• a miskolci színjátszás históriája milyen szerepet játszik az össz-magyar színháztörténetben, hogy
• kárpátaljának melyek is a műemléki nevezetességei, miként őrzi a beregszászi főiskola Rákóczi fejedelem emlékét, és
• Csallóköz miért nevezték ‘Aranykert“-nek avagy Kukkóniának.

Mind a közös munkájukkal, mind a témaválasztásukkal bizonyították, hogy egységes kultúrnemzet vagyunk.

Ilyennek látta őket:

Haraszti Katalin
IFLA-HUN moderátor

Forrás: IFLA-HUN